12. rész

Hello!

Tudom, hogy nagyon sokat kellett várni és nagyon sajnálom!

Most itt van a 12. rész és mostanol minden kedden és szerdán jönnek a részek, mert ekkor vannak a legkevesebb óráim!

Remélem még érdekel titeket a történet!

Jó olvasást és légyszi hagyjatok magatok után nyomot!

Puszi: Orsi

 Nagyon jó álmom volt. Egy kis szobába voltam Ticivel és még pár emberrel, akik a ruhámat igazgatták és olyanokat kérdeztek tölem, hogy "Kényelmes a ruha Kisasszony?", meg "Nem szük derékbe?" és egyéb ilyennel kapcsolatos kérdésekkel bombáztak, a körülöttem lévök.
- Annyira örülök nektek! - ölelgetett legjobb barátnöm.
- Mi történt? - zavarodtam össze.

- Ma van az esküvöd napja! Maykee fél éve kérte meg a kezed!

- Milyen évet írunk?

- 2020-at. Miért? Dia mi történt veled? Hogy-hogy nem tudod? - rémült meg ö is.

- Nem emlékszem semmire!

- Jajj ne hülyéskedj! Gyere kezdödik! - fogta meg csuklóm és maga után húzott.

 A következö pillanatban már anyukám kísért Maykee felé, majd átadott neki. Megszorította kezem és figyelmesen hallgattuk a házasságkötöt. A lényegnél rápillantottam Mikire.

- Bátori Miklós. Elfogadja hites feleségének Horváth Diánát?

- Igen.

- Horváth Diána. Elfogadja hites férjének Bátori Miklóst?

- I-igen. - dadotam egy kis idö gondolkozás után, mert még mindig nem értettem, hogy mi folyik itt.

- Ezennel kijelentem, hogy Horváth Diána és Bátori Miklós mától férj és feleség. Megcsókolhatja a mennyasszonyt. - és már is lecsapott az ajkaimra az újdonsült férjem.

 A következö emlékem már az, hogy táncolok Mikivel a parketten, a lagzinkban.

- Dia! - hallottam meg a nevem a hátam mögül.

Persze megfordultam és egy vaku vakította ki a szemem.
 

- Ez fájt! - jajjogtam.

- Bocsi nem akartam. - jött közelebb.

- Dani! - öleltem meg barátomat.

- Nagyon sajnálom.

- Semmi baj!

 Jött egy újabb idö átugrás. Egy harmadik személyként láttam az életem a jövöbe. Egy kisfiú kezét fogtam és mentünk haza és a ház ajtajába Mikivel találkoztam, aki megcsókolt, adott két puszit a fiunknak, majd bezárta a bejáratot.

 Felébredtem. Oldalra néztem és Maykee ott aludt békésen mellettem. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, arra gondolva, hogy az álmomba, ö volt a férjem. Nem ismerem évek óta, de máris ezt álmodom. Hihetetlen.

- Szia kicsim! - találtam magam szembe Maykee csábító szemeivel.

- Jó reggelt! Honnan jött ez a becenév? - húztam oldalra szám.

- Alacsonyabb vagy nálam és olyan kis törékeny vagy.

- Aha! Szóval szerinted pici vagyok? - mosolyodtam el rajta.

- Nem ezt mondtam. Miért amúgy nem tetszik?

- Dehogyisnem! Nagyon aranyos vagy. - nyomtam puszit szájára. - Akkor te legyél a drágám! Azért, mert olyan drága vagy.

- Köszönöm. - és most ö jutalmazott meg egy szájrapuszit.

- Amúgy mit álmodtál, mert elkezdtél vigyorogni.

- Semmi érdekeset. Honnan tudod, hogy mosolyogtam? - nem szerettem volna elmondani az álmomat neki, mert általában az én látomásaimnak jelentése van és elöbb én szeretnék rájönni.

- Már egy ideje ébren vagyok és néztem, hogy milyen cukin alszol.

- Jajj nemár! - löktem kicsit oldalba.

- Akkor ma megnézzük a lakásokat? - tereltem el a témát.

- Aha! Öltözzünk fel és indulhatunk is.

- Oké. - adtam egyszerü választ, majd gyors puszit nyomtam szájára.

 Elkészültünk és már indultunk is az elsö jelölt, lakás felé. Elég messze mentünk és nekem ez nem nagyon tetszett, mert minden perccel, távolabb kerültünk Mikihez, pedig direkt próbáltam tegnap olyanokra mutatni, ami egész közel van.

- Itt is vagyunk! - zökkentett ki Maykee a gondoltam menetemböl.

 Ujjainkat összekulcsoltuk, majd az ajtóhoz érve kopogtunk. Egyre jobban tetszik nekem ez a kéz a kézbe dolog. Jó érzés, hogy figyel rám valaki és ennyire törödik velem.

 Az ingatlan közvetítös minden porszemet megmutatott és így teljesen tisztába lettünk, a lakás minden porcikájával. Megköszöntük a segítséget, majd távozott a kedves úr. Visszaszálltunk a kocsiba, és megbeszéltük a dolgokat.

- Hogy tetszett? - rakta kezét a combomra.

- Nem is tudom.. szerintem kicsi, nagyon drága, meg nagyon fehérek a falak, a konyhabútor meg KÉK!!! - panaszkodtam. Mondjuk nem volt ennyi problémám, de mindenképp ki akartam löni a lehetöségek közül.

- Nekem se nagyon jött be. - húztam el a szám.

- Akkor menjük a következöhöz.

- Oké! - nézett rám és éreztem ahogy olvadok az ülésbe.

 

 *~*

 

 Végigjártuk a lehetséges lakásokat, amiböl nekem egy kedvencem volt, de még egyetlen egy maradt hátra. Amikor odaértünk már délután volt, nagyon fáradtak lettünk, az egész napos lakás nézegetés miatt. Én teljesen el voltam ájulva, az utolsó jelölttöl, mert kiderült, hogy a Maykee a szomszédos épületbe lakik. Úgy voltam vele, hogy bármilyen lesz ezt választom, de szerencsére nem csalódtam, mert gyönyörüen nézett ki a lakás. Tágas, jól berendezett és nem legutolsó sorba csajos. Eldöntöttem, hogy ezt szeretném és szerencsére nem is volt megfizethetetlen, ezért meg is beszéltük a dolgokat, hogy nemsokára aláírhatjuk a papírokat, majd költözhetek is.

- Csodaszép ez a lakás! - áradoztam a kocsiba.

- Örülök, hogy tetszik! És szerencsére nincs is messze tölem. - siított végig arcomon.

- Elmegyünk ebédelni? - hallottam meg a korgó hasam hangját.

- Persze! Tudok is egy jó helyet. - kacsintott rám, bal kezét a kormányra helyezte, a jobbat pedig combomra helyezte, én meg ujjaimmal simogatni kezdtem.

Figyelem!! II.

 Hello drága blogolvasók! Két dolgot szeretnék mondani!

1.
Van egy nagyon fontos hírem. Mivel elkezdődött a suli, ezért kevesebb időm lesz részeket írni és hozni. Talán lehet, hogy sokkal, sokkal ritkábban. Arra gondoltam, hogy hetente egy vagy kéthetente egy rész lesz.

2.
 Mostanában azért nem hoztam az ígért részt, mert nagyon beteg lettem. Vírusos bél és gyomor fertőzésem van/volt, ami azt jelenti, hogy nem volt annyi energiám se, hogy felemeljem a kezem, nemhogy gépeljek. Nem tudtam felkelni az ágyamból, még a mosdóba is úgy segítettek ki, a fürdésről nem is beszélve. Röviden nagyon rosszul voltam. Már egy kicsit jobban érzem magam, de sajnos a résszel még várnotok kell, amit teljes szívemből sajnálok.

Ennyi lenne. A blog nem fog szünetelni, csak ritkábban jönnek a részek. Remélem azért még vagytok egy páran, akiket érdekel a történet. Megjegyzésbe várom, hogy folytassam, vagy ne.

Puszi: Orsi

11. rész

 *Maykee szemszöge*

  A vidámparkba nagyon jól szórakoztunk Diával, de sajnos a Twisteren rosszul lett ezért arra nem ültünk fel többször, viszont minden más játékot kipróbáltunk. Nap végén kézenfogva sétáltunk vissza a kocsihoz, majd elmentünk hozzájuk, hogy összeszedjen ruhákat és egyéb dolgokat, addig én az anyukájával beszélgettem.
- Hogy tetszik lenni? - kérdeztem illedelmesen.
- Nyugodtan tegezz és köszönöm nagyon jól vagyok, főleg azért mert a lányom, ilyen jó barátot talált, mint te!
- Nagyon köszönöm! - mosolyogtam rá. - Viszont arról tudnod kell, hogy én nagyon szeretem Diát és mindent megtennék érte!
- Örülök, hogy ilyen kedves és figyelmes vagy vele. Ő is szeret téged és neki is nagyon fontos a barátságotok.
- Kész vagyok, mehetünk! - hallottuk meg barátnőm csilingelő hangját a lépcső tetejéről.
Elvettem tőle a táskáját, hogy azért ne ő cipelje, bár ránézésre nem tűnt ilyen nehéznek. Beraktam a kocsiba, elköszöntünk Annától és már indultunk is hozzám. Szóba esett, hogy Dia el szeretne majd költözni, csak még nem tudja hova. Próbálok én is neki segíteni, hogy megtalálja a legjobbat és azért azt se szeretném, hogy messze lakjon tőlem.
 Otthon megbeszéltük, hogy az anyukájának szimpatikus vagyok, majd elment fürdeni és amikor végzett én következtem. Az ágyba megköszönte a mai napot és hirtelen elkezdett közeledni felém, majd magához húzott és megcsókolt. Pár percig tarthatott csókcsatánk, majd Dia megszakította, amikor már kezdtem hozzá közeledni és megbeszéltük, hogy inkább most aludjunk. Pár perc múlva álomba szenderültem.
 Másnap reggel, csodás napsütésre ébredtem, egy olyan lány mellett, akiért bármit megtennék. Hihetetlen, hogy nem ismerem régóta, mégis, mennyire megszerettem.
- Jó reggelt! - nézett rám sötétbarna szemeivel.
- Neked is! - nyomtam puszit arcára.
- Ennyi? - nyitotta nagyra bociszemeit.
- Miért mit szeretnél? - kérdeztem, de közbe tisztába voltam válaszával.
- Ezt! - és abban a pillanatban megéreztem, puha ajkait az enyémhez tapasztva.
- Mennem kell. - szakítottam, félbe.
- Mégis hova?
- Próbám lesz.
- Neee!! Nem szeretném ha elmennél. - ölelt magához, mintha most közöltem volna vele, hogy egy másik kontinensre költözök.
- Muszáj. Meg már úgy is rég voltam. Viszont jöhetnél velem! Botival még úgyse találkoztál.
- Lehet? - nézett fel rám.
- Persze! Viszont akkor gyorsan szedjük össze magunkat, mert el fogunk késni.
- Oké gyors leszek.
 Ez a sietés fél órának tudható be, ami lássuk be nem túl gyors, de tekintettel Dia hosszú hajára, több idő kellett neki, mint nekem. Mondjuk az én frizurám, se ilyen amikor felkelek.
 Miután mindketten elkészültünk, beszálltunk a kocsiba és mivel, még volt tíz percünk próbáig, elmentünk a járgányomért, mert időközbe hívtak a szervízből, hogy kész van. Elmentünk Diáékhoz, ö lerakta a Smartjukat, majd az én autómmal, folytattuk az utat.
 Leparkoltam, kiszálltunk és már szedtük is a lépcsőfokokat, a másodikig. Az ajtót kinyitottam, majd beléptünk, egy szépen berendezett, szobába, ahol már a két bandatársam beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Diával.
- Hello!
- Hali! - hangzottam a köszöntések, majd lepacsiztam velük, barátnőmet, pedig két-két puszival üdvözölték.

*Dia szemszöge*

- Hát te? - lepődött meg Dani látványomon.
- Én is örülök, hogy látlak. Egyébként, elkísértem Mikit.
- Már értem. - adott egyszerű választ, majd egy mosoly után a gitárjához indult.
- Örülök, hogy találkoztunk! - jött oda hozzám Boti.
- Én is. - kerekítettem egy vigyort arcomra.
- Akkor kezdjük? - kiáltott fel Maykee.
- Aha! - hangoztak a válaszok a srácok szájából.
- Dia! Ott le tudsz ülni. - mutatott egy fotel felé.
-Köszi! - válaszoltam és már helyet is foglaltam.
 Sok dalt végigpróbáltak, aminek én nagyon örültem, mert egyszerűen imádom a zenéjüket. Mutattak új dalokat is, meg feldolgozásokat is, de amikor bejelentették, hogy most jön a Vastag Csaba - Szerelem Vándora. Én teljesen ki voltam, mert a kedvenc magyar előadom Csabi. Persze csak az MDC után. Rögtön elővettem a telefonom, hogy fel tudjam venni. Így sikerült! Rögtön be is állítottam csengőhangnak. Visszaültem a helyemre és hallgattam őket tovább. Éppen a Szabadulj el c. dalukat játszották. Amikor a refrén következett, kitört belőlem amit eddig rejtegettem.
- Keresd az újat, felejtsd a múltat!... - a szöveg végén kinyitottam a szemem, amit a dal átélése miatt bezártam.
- Istenem! - hallottam meg ezt a szót és társait a fiúk szájából.
- Ennyire rossz? - hajtottam le a fejem.
- Rossz? Hát gyönyörű hangod van!
- Nagyon köszönöm.
 Még beszélgettünk, egy kicsit arról, hogy a srácok szerint ének tanárhoz kéne járnom, meg képezzem a hangom. Nagyon örültem annak, hogy ilyen kedvesek. A próba végén, elindultunk a lépcsősoron, most az ellenkező irányba, mint amikor jöttünk. Lent a kocsiba beültünk és az utunk Maykeehoz vezetett. Mivel nem volt kedvem hazamenni, Mikivel azt beszéltük, hogy még itt maradok nála.
 Mindenki elvégezte esti dolgait, beleértve a fürdéstől a fogmosásig, befeküdtünk az ágyba és kiadó lakásokat nézegettünk. Kettőt is találtunk, ami nagyon megtetszett, úgyhogy, mivel egyikünknek sincs holnapra programja, meg is nézzük őket. Nemsokára Maykee kikapcsolta laptopját, hozzábújtam és nemsokára elnyomott az álom.

10. rész

9. rész

Sziasztok!

Nagyon szeretném megköszönni a sok visszajelzést és a több mint 2.200(!!) oldalmegjelenítést!

Most is várom a komikat és jó olvasást az új részhez!

Puszi: Orsi

 *Maykee szemszöge*

Tegnap hajnalban kaptam egy hívást Diától. Személyesen szerette volna elmondani így átjött hozzám. Elmesélte az álmát, amitől ilyen zaklatott lett. Mondtam neki, hogy ilyenkor nem menjen haza, aludjon itt nálam. Elfogadta az ajánlatom, majd amikor indultam volna a kanapéhoz megkért, hogy aludjak vele. Nagyon aranyos volt és amúgy se tudnék neki nemet mondani. Így hát adtam neki pizsamát és elment a fürdőbe átöltözni. Gondoltam, hogy mire visszaér alvást tettettek. Halkan bebújt mellém, hogy nehogy "felébresszen" és fejét mellkasomra hajtotta. Kinyitottam a szemem hátha nem veszi észre, de tévedtem, mert abba a pillanatba felnézett rám. Jó éjt kívántunk egymásnak, átöleltem és már hallottam is ahogy alszik. Annyira aranyos egy teremtés, hogy rögtön levett a lábamról. Nagyon jól esett, hogy bízik bennem. Nemsokára nekem is becsukódott a szemem és a karomba tartott szépséggel aludtam el.

Reggel kinyitottam fáradt íriszeim és rápillantottam a mellettem szunyókáló lányra.

- Miért nézel? - kérdezte öt perccel később.

- A szív infarktust hozod rám! - kaptam a szívemhez az ijedtségtől.

- Hihi.

- Ez nem vicces!

- Azért kaptad, mert néztél.

- Azért néztelek, mert édesen alszol.

- Jaj menj már! - lökött oldalba, amire válaszul egy puszit adtam.

- Kérdezhetek valamit? - váltottam komolyra.

- Persze! Mondd csak. - könyökölt fel az ágyon.

- Te mit érzel irántam?

- Nem tudom. Abba viszont biztos vagyok, hogy nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni! És te?

- Nagyon fontos vagy nekem! Talán még senkit se szerettem úgy, mint téged. Azok a csókok felejthetetlenek és eszembe sincs kitörölni őket a fejemből! - mosolyogtam rá.

- Maykee! Az a csók nekem is csodálatos volt, de... Nektek nagyon sok rajongótok van és nem tudom mit szólnának ahhoz ha lenne egy kapcsolatod!

- Ebbe őket ne keverjük bele! Ők egy okból fontosak nekem és nagyon szeretem őket, de te teljesen más vagy! Biztos megértenének és szeretnének téged, mert ők akkor örülnek ha én boldog vagyok és nekem te vagy a boldogság!

- Ne mondj ilyeneket, mert mindjárt sírok!

- Dia én szeretlek és ezen semmi se változtathat! - mondatom végén közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Muszáj voltam megmutatni mennyire szeretem és ez tűnt a legjobb megoldásnak.

 

*Dia szemszöge*
Amikor Maykee megcsókolt teljesen mást éreztem, mint eddig. Minden érzelmét belerakta és nekem ez átjött. Mikor távolodni kezdett köztünk a távolság mindketten elmosolyodtunk.
- Kérsz reggelit? - váltott témát Maykee.
- Farkas éhes vagyok!
- Gyere! Csináljunk kaját!
A konyhában megmutatta, mi merre van, így már én is el tudtam igazodni benne. Mivel elég fáradtak voltunk, müzlit ettünk és miután elpakoltunk, kakaót társítottunk hozzá, mert egyikünk se kávézik csak én ritkán iszok egy kis tejeskávét.
- Mit fogunk csinálni ma? - kérdeztem miután mindent befejeztünk.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a vidámparkba?
- Nem is tudom! - vakargattam tarkóm.
- Jó móka lesz!
- Na jó nem bánom! - adtam be a derekam.
- Akkor nemsokára indulunk!
- Sietek! - majd bementem a fürdőbe, ahol felvettem azt a ruhát amibe jöttem, elvégre is csak pár órát volt rajtam és biztos, hogy nem izzadtam bele.
- Kész vagyok! - jelentettem ki miután kifésültem a hajam.
- Oké! Én is mindjárt! - és bement a fürdőbe, hogy ő is összeszedje magát. 5 perc múlva már az előszobába hoztuk magunkra a cipőnket és indultunk el a kocsimhoz, mivel a Mikié szervizbe van.
 Már ültem volna be a sofőr helyére, amikor egy kéz megfogta a vállam.
- Ne vezessek én? - villantotta elő tökéletes fogsorát.
- Ha szeretnél! - próbáltam válaszolni, de az összes végtagom beleremegett, az előző mozdulatába.
- Üljön be, hölgyem! - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Köszönöm, uram! - és már helyet is foglaltam az anyósülésen.

8. rész

Hello!

Ahogy látjátok, hoztam is a 8. részt, ami egy kicsit rövidebb lett, de remélem ez nem olyan nagy baj!

Olvassátok szeretettel és szívesen fogadom a visszajelzéseket is!

Boldog Mosolynapot!! :)

Puszi: Orsi

 Álmomba egyedül voltam. Teljesen egyedül. Nem láttam senkit. Ültem egy padon, felhúzott térdekkel és sírtam. Nem tudom miért, de megállás nélkül zokogtam. Úgy éreztem magam, mint egy utolsó senki. A szívem összeszorult, a végtagjaim remegtek. "Hazug", " áruló", "bűnös", "senki" és ehhez hasonló szavak hangzottak a fejembe újra és újra.
- ELÉG! - kiabáltam, már ébren az ágyamba ülve. Lihegtem, mint aki most futotta le a maratont. Nem tudom, hogy miért álmodok ilyet, de valakit biztos nagyon megbánthattam. Éreztem ahogy az izzadság cseppek végigfolytak arcomon, le az államig és tovább a nyakamon. "Kimegyek a fürdőbe rendbe szedni magam!" gondoltam és már ki is takartam a lábam, amikor olyan hideget éreztem, mintha tél közepén próbálnék pizsamába menni a havas utcán. Nem törődtem a hideggel célirányosan indultam el a fürdőbe. Nem mertem belenézni a tükörbe, ezért inkább, lehajtottam fejem és megmostam az arcom.
 Nem tudtam és nem is akartam vissza aludni, ezért inkább bekapcsoltam a TV-t annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi az idő és mi megy benne. Mivel semmi érdekeset nem találtam, visszamentem a szobámba ahol, gyorsan felkaptam magamra valami ruhát és még a telefonomon kijelzőjére is rápillantottam, ami 1:28-at mutatott. Csodás! És már vissza se tudok aludni.
 Valakinek el kell mondanom, hogy mi történt velem. Anyut megijeszteném, Tici biztos, hogy alszik, vagyis egy személy marad akibe teljesen megbízok. Maykee. Azt mondta, hogy számíthatok rá, bár nem hinném, hogy hajnali fél 2-re gondolt. Úgy döntöttem felhívom.
- Hallo. - hallottam meg álmos hangját.
- Szia! Nagyon sajnálom, hogy felkeltettelek.
- Dia! Semmi baj. Mi történt? - éreztem egy kis aggodalmat a hangjába.
- Nem lehetne inkább személyesen?
- Persze! De mikor?
- Most? - kérdeztem, de kicsit tartottam a válaszától.
- Oké! Te jössz vagy én menjek?
- Inkább én, mert te csak most keltél fel. Miattam.. - az utolsó szót elég halkan mondtam.
- Rendben várlak. És nem baj, hogy felébresztettél, már úgy se voltam álmos. - viccelődött.
- Szóval felkeltél volna magadtól is? Érdekes! Na mindegy akkor negyedóra múlva ott leszek!
- Várlak! Szia!
- Szia! - és bontottam a vonalat.
 Gyorsan magamra húztam a cipőm és indultam a kocsihoz. Beindítottam a motort és már mentem is. Elég csendes ilyenkor a város. Mondjuk ezen nem csodálkozok, mert körübelül 2 óra lehet. Egy kis kocsikázás után leparkoltam Miki lakása előtt és már mentem is fel a harmadikra. Csöngetnem se kellett amikor odaértem, hisz Maykee már ott állt az ajtóba egy kicsit álmos fejjel. Amikor észrevett, felcsillant a szeme és elkezdett közeledni felém. Úgy szorítottam, mintha bármelyik pillanatba elveszíthetném.
- Mi történt? - kérdezte már a lakásba, a kanapén ülve.
- Most lehet, hogy gyerekesnek fogsz nézni, de rosszat álmodtam. - hajtottam le a fejem.
- Dehogy nézlek annak! Én is szoktam, de inkább meséld el.
- Oké... Úgy kezdődött, hogy egyedül voltam és nagyon nagy csend volt körülöttem. Térdemet átkarolva sírtam, majd hangokat hallottam a fejembe, amik azt kiabálták, hogy hazug, áruló meg ilyenek. Egyre hangosabb és hangosabb lett a zaj és csak úgy tudtam véget vetni neki, ha felébredek. Utána arra lettem figyelmes, hogy az ágyamba ülök, és azt ordítom, hogy ELÉG. Izzadság cseppek voltak a fejemen, de amikor ki akartam takarni a lábam, kirázott a hideg és azt hittem, hogy megfagyok. Nagyjából ennyi lenne...
- Szegénykém! - ölelt magához barátom. - De ugye most már jobban vagy!
- Nem tudom. Nagyon féltem. Olyan érzés mintha valakit megbántottam volna és ezzel állna bosszút.
- Figyelj! - fogta kezei közé arcom. - Én bármibe segítek csak szólj. Mindig melletted állok!
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára.
- Igazán nincs mit. Viszont mostmár nyugodj meg. Nincs semmi baj. Vigyázok rád! - erre nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak jó erősen hozzábújtam és beszívtam magamba az illatát.
- Nem szeretnél itt aludni? Nem szívesen engednélek haza.
- Ha nem zavarok, akkor szívesen maradok.
- Szuper! Akkor gyere! Megmutatom a szobám! - felálltunk a kanapéról és követtem, egy másik helységbe.
- Itt fogsz aludni! - mutatta meg az ágyát. - Remélem elég kényelmes lesz.
- Köszönöm. Biztos vagyok benne. - mosolyogtam rá. - És te hol alszol?
- A kanapén.
- Ne! - szaladt ki a számon.
- Tessék?
- Ne aludj ott!
- Akkor meg hol?
- Itt! Velem. - húztam magamhoz.
- Biztos ezt szeretnéd? - vette elő csábító nézését.
- Ühüm. - bólogattam.
 Kaptam egy pizsamát (vagyis egy pólót, meg egy rövidnadrágot) és bementem a fürdőbe, hogy átvegyem. Amikor visszatértem, Miki már úgy tűnt, hogy elaludt, ezért nem szerettem volna felébreszteni. Halkan bebújtam mellé az ágyba és elfordultam úgy, hogy fejem a mellkasán pihent, a kezem mellett. Amikor elhelyezkedtem, mocorgást éreztem és arcomat felé fordítottam. Két elbűvölő szempárral találtam szembe magam.
- Kényelmesen fekszel?
- A legkényelmesebben! - fúrtam fejem a mellkasába.
- Örülök neki! Jó éjt Dia! - adott puszit homlokomra.
- Jó éjt Miki! - helyezkedtem még közelebb hozzá, ő átölelt és már el is aludtam.

7. rész

 Hali!

Meghoztam a 7. részt!

Nagyon örülök a sok kedves visszajelzésnek és köszönöm, hogy megosztjátok velem a gondolataitokat!

Maradjon ez továbbra is így!

Ehhez a részhez is várom a megjegyzéseket!

Jó olvasást!

Puszi: Orsi

 Felértem a szobámba és lepakoltam a kezemből, hogy nehogy elessek megint a sok ágyneművel a kezembe. Tici még aludt, de muszáj voltam felkölteni, mert valakinek el kell mesélnem, hogy mi történt tegnap. Még mindig alig hiszem el, hogy Maykee megcsókolt. Olyan lágyan és érzékien, hogy ha rágondolok, most is olvadozok. Ujjaimat ajkamra helyezem és eszembe jut minden. Visszatérek tervemhez és elindulok az ágyam felé.
- Jó reggelt álomszuszék! Ki az ágyból lustaság!
- Neked is! Szívem megmondanád mi a francnak keltettél fel hajnalba? - kérdezte barátnőm két ásítás között.
- Sajnálom, de valamit el kell mesélnem! Nem fogod elhinni mi történt tegnap.
- Ha már felébresztettél biztos fontos. - forgatta szemeit Tici.
- Maykee megcsókolt!! Utána meg együtt aludtunk!! - ujjongtam, de megpróbáltam egész halkan.
- Ez komoly? - ordított barátnőm.
- Igen, de kérlek halkabban, mert anyának én szeretném elmondani.
- Jaj bocsi. De ez nagyon jó hír és mi történt este? - kíváncsiskodott Tici.
- Semmi és még nem is fog mert nem szeretném elsietni a dolgokat, mert nagyon fontos nekem, hogy ne veszítsem el.
- Most ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy légy boldog azzal a fiúval, akit szeretsz. - ölelt meg.
- Köszönöm, hogy mellettem állsz. Jaj majdnem elfelejtettem! Hogy állsz Danival? Tegnap nagyon összemelegedtetek.
- Csak barátok vagyunk, de nagyon jól lehet vele hülyülni. - nevetett, mert gondolom eszébe jutottak a tegnapi nap történései.
- Örülök, hogy jól érezted magam. Én gyorsan átöltözök és lemegyek Mikihez.
- Oké addig én is összeszedem magam. Vagyis legalább megpróbálom. - és visszadőlt az ágyba.
 Gyorsan kikerestem valami kényelmes ruhát, felvettem és felkötöttem a hajam. Lábamra zoknit húztam, mert a papucsomat nem találtam és nem szeretek mezítláb lenni, majd elindultam a földszintre. A lépcsőn mentem lefelé, amikor megtorpantam.
- Bocsi nem akartam zavarni. - mentegetőztem és megfordultam, de közbe nagyon szívesen néztem volna Maykee izmos felsőtestét.
- Semmi baj gyere csak nyugodtan elvégre is te laksz itt. - hallottam hangján, hogy mosolyog és közelgő lépteire is felfigyeltem.
- Gyönyörű vagy! - fordított maga felé.
- Köszönöm! Nekem is tetszik a pólód. - céloztam meztelen felsőtestére.
- Nekem viszont mennem kell, mert nem úgy készültem, hogy itt alszom és így nem hoztam ruhát.
- Jól van menj csak. Még reggelizni se maradsz? - néztem rá kutyusszemekkel.
- Inkább megyek, mert nem hiszem, hogy anyukád örülne, ha ilyenkor újra összetalálkoznánk. - és már a cipőjét húzta magára.
- Ahogy gondolod. Akkor majd hívj! - szóltam utána az ajtóból.
- Mindenképp! - hallottam a választ majd integetés után bezártam az ajtót. Lecsúsztam mögötte és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy azon a napon, ott, akkor találkoztunk, mert már el se tudnám nélküle képzelni az életem. Szükségem van rá, a közelségére és a törődésére.
- Jó reggelt! Kicsim mit csinálsz az ajtóba? - hallottam meg anyukám hangját és szembetalálkoztam a csodálkozó tekintetével.
- Szia! Hát.. ő.. semmit. - próbáltam válaszolni és közbe hajamba túrtam, hogy leplezzem a zavarodottságom.
- Akkor miért nem alszol?
- Már nem vagyok álmos.
- Jól van látom nem vagy beszédes kedvedbe, de ha úgy gondolod gyere reggelizni és szólj Ticinek is.
- Oké jó étvágyat! - kiabáltam a nappaliból és gyorsan összeszedtem az ágyneműt, amit Maykee használt és felvittem a szobámba.
 Mivel barátnőm még nem kelt fel, inkább halkan tettem a dolgom, bár nem tudom, hogy hogy tud ennyit aludni. Mindent elpakoltam és felléptem facere, hogy megnézzem mik történnek mostanában. Semmi érdekeset nem találtam, de gondoltam bejelölöm Danit és Botit. Próbálkoztam, de nem sikerült, ezért gondoltam írok nekik üzit. Mivel nem akartam túl sokat gondolkozni, ugyanazt gépeltem le.
 Szia! :) Próbáltalak bejelölni ismerősnek de nem sikerült. Gondoltam szólok. Ja! És bekövettelek. Szép napot :)
 Pár perc kezdőlap böngészés után megkaptam az első válaszom, amit Boti írt. Lehet, hogy a tegnapi után, Ticit elnézve, Dani is alszik még.

 Szia kitöröltem pár kamuprofilt és bejelöltelek :)

 

Igen látom visszaigazoltalak :) amúgy jobban vagy? Maykee mondta, hogy beteg lettél :(

 

 Jobban, de még mindig nem az igazi :/ de gyógyulgatok :)

 

Igyál sok teát az jót tesz ;) Majd még beszélünk Szia :)

 

Köszi az ötletet oké Szia :D

 A rövid csevely után kijelentkeztem és gondoltam, hogy eleget hagytam aludni, Ticit és felébresztem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan... Eszembe jutott egy csodás ötlet amitől biztos nem alszik vissza.

- Ébredj gyorsan Tici! Ég a ház! Gyerünk már! Siess! - színleltem pánikot és közbe vállánál ráztam, hogy keljen fel.

- Mivan? - kérdezte még csukott szemmel.

- Haladj mert már közel vannak a lángok! Nem érünk rá! Nemsokára itt lesznek a tűzoltók!

- ÚRISTEN! Jajj! Tényleg füst szag van. Hogy nem vettem észre? Menjünk gyorsan ki a házból! Szólj anyukádnak is! - pánikolt be és kezdett el kapkodni.

- Nyugodj már le!! Nincs semmi baj csak vicceltem. Gondoltam, hogy erre felkelsz! - nevettem.

- Ez nem volt vicces!!! És ha igaz lett volna? - duzzogott.

- Jól van már. Amúgy hol éreztél füst szagot?

- Nem tudom. Szerintem beképzeltem magamnak. - mondata után mindketten akkorát nevettünk, hogy leesett az ágyról.

- Mindjárt segítek. - nyújtottam kezem, hogy fel tudjon állni.

- Mit terveztél mára? - kérdezte immáron az ágyon ülve.

- Nem tudom. De neked nem kéne hazamenned? Mert két napja nem tud rólad semmit Szabi.

 Ticinek nehéz gyermekkora volt, mert a szülei alkoholproblémák miatt meghaltak, még kisgyerek korába.
 A tesója Szabi nevelte fel, aki 7 évvel idősebb nála. Ketten laknak egy kis lakásba. Nagyon jó a kapcsolatuk csak a bátyja sokat dolgozik, hogy meg tudjanak élni.

- Jó ötlet! De akkor te is jössz velem. Már rég találkoztatok.

- Nem bánom. Viszont most kezdj el öltözni, addig csinálok neked reggelit.

- Oké sietek. - és már ki is léptem a szobából, majd utamat a konyhába folytattam.

 Gyorsan összedobtam neki egy sajtos rántottát, mert tudom, hogy az a kedvence. Megterítettem és már ott is ült az asztalnál. Elég hamar belapátolta a reggelijét és már vettük is a cipőnket, hogy induljunk. Írtam egy kis cetlit anyának, hogy ne lepődjön meg, ha nem talál minket itthon.

 

" Kedves Anyu! Ticivel elmentünk Szabit megnézni. A kocsit elvittük! Szép napot: Dia"

 

 Bezártam az ajtót és már indultunk is. Én vezettem, mert Ticinek még nincs jogsija, de pár hónapon belül megkapja. Az alig 10 perces kocsikázás után, kiszálltunk és csengettünk, mivel barátnőm, volt olyan okos, hogy itthon hagyta a kulcsát. Megnyomtuk egy párszor a csengőt, hogy biztosan meghallja Szabi.

- Nyitom már! - hallottuk a kiabálást.

- Szia bátyus! - borult tesója nyakába Tici.

- Rólad is hallani? - viszonozta ölelését és egy puszit nyomott hajába.

- Hello! - köszöntem én is.

- Szia Dia! Mizu? Jó újra látni. - üdvözöltük egymást két puszival.

- Minden oké. És veled? - mosolyogtam rá.

- Velem is. Te okos itthon hagytad a kulcsod. - borzolta össze barátnőm haját, aki erre egy mérges tekintettel válaszolt, mert nem szereti, ha kócos lesz a frizurája.

 A délutánt itt töltöttük. Beszélgettünk, sokat nevettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Este elindultam haza. Otthon kiszálltam a kocsiból, bementem a házba és egy gyors fürdés után
ágybabújtam.